Van az a típusú hír, ami időről időre előkerül, majd felrobban tőle a közösségi média: „A magyar férfiakat 65 éves korukig behívhatják katonának!” – olvassuk, aztán jönnek a kommentek, a mémek, a „na, én már ahhoz is hidászegységet kérek, hogy kimásszak az ágyból” poénok, és persze az aggodalom. A kiragadott mondat jól hangzik, csak épp nem egészen igaz. Mint a legtöbb jogi hír esetében, itt is sokkal árnyaltabb a valóság.
A sorkatonaság véget ért – a hadkötelezettség nem tűnt el
A magyar sorkatonaság 2004 óta szünetel, vagyis ma senkit sem lehet automatikusan behívni katonának. Az országban békeidőben önkéntes haderő működik: aki szeretne, csatlakozhat a Magyar Honvédséghez, aki nem, annak semmi köze a katonai szolgálathoz. A gond csak az, hogy a „hadkötelezettség” fogalma nem tűnt el a törvénykönyvekből, csupán alvó állapotba került.
Ez azt jelenti, hogy ha – ne adj’ Isten – olyan rendkívüli helyzet állna elő, mint hadiállapot vagy megelőző védelmi helyzet, akkor a hadkötelezettséget újra életbe lehetne léptetni. Ilyenkor az államnak joga van mozgósítani – de ez nem egy kormányrendeletnyi távolságra van, hanem komoly parlamenti és elnöki döntéssorozathoz kötött folyamat. Magyarán: ez a rendszer nem működik magától, és nem is egyszerűen.
A bűvös 65 év – mit is jelent valójában?
Igen, létezik egy jogszabály, ami 65 éves korig beszél a „behívhatóságról”, de ez nem a teljes lakosságra vonatkozik. Ez a szám az önkéntes tartalékosokra érvényes, vagyis azokra, akik maguk vállalták, hogy részt vesznek a honvédelmi rendszerben.
A tartalékosok több kategóriába tartozhatnak: vannak, akik rendszeresen járnak kiképzésekre, vannak, akik csak évente néhány napot szolgálnak, és olyanok is, akik korábban sorkatonák voltak, és most tartalékos státuszban maradtak. Őket lehet szükség esetén 65 éves korukig mozgósítani. De aki soha nem volt katona, nem vállalt szolgálatot, és nem áll a Honvédség tartalékos nyilvántartásában, azt senki nem fogja behívni.
A 65 éves korhatár tehát inkább egy felső jogi határ – nem parancs, hanem lehetőség. A törvény azért húzza meg eddig, hogy vészhelyzet esetén legyen mozgástér. De ettől még senkit nem fognak nyugdíjasként bevetésre küldeni.
Na, a hadiállapotban más világ jönne…
Ha valóban hadiállapotot hirdetnének, a mozgósítás természetesen más szabályok szerint történne. Ilyenkor életbe lépne az úgynevezett „általános hadkötelezettség”, amely tényleg érinthetné azokat is, akik eddig soha nem szolgáltak. De még ekkor sem arról lenne szó, hogy mindenkit azonnal besoroznak – először a kiképzett tartalékosokat hívnák be, majd a fiatal, hadrafogható korosztályokat.
A magyar rendszer ráadásul egészségügyi és fizikai alkalmassághoz köti a szolgálatot. Aki beteg, mozgáskorlátozott, vagy egyszerűen nem alkalmas katonai bevetésre, az semmilyen helyzetben nem kerülne egyenruhában a határra. A 65 éves kor tehát papíron létezik, a gyakorlatban viszont már a józan ész is határt szab neki.
Miért van még mindig a törvényben a hadkötelezettség?
Mert Magyarország – akárcsak a legtöbb NATO-tagország – nemzeti védelmi tartalékrendszerrel rendelkezik. Ez nem egy fenyegetés, hanem egy biztonsági tartalék: ha valaha a legrosszabb forgatókönyv valósulna meg, az államnak tudnia kell, kit, mikor és hogyan mozgósíthat. Olyan, mint egy tűzriadóterv: reméljük, soha nem kell használni, de attól még ott van a falon.
A hadkötelezettség törvényi keretei tehát nem a múlt árnyékai, hanem a biztonság alapjai. Csak a hírközlés gyakran elfelejti hozzátenni, hogy ezek nem élő szabályok, hanem tartalék intézkedések.
És mi a helyzet a nőkkel?
A hadkötelezettség hivatalosan a férfiakat érinti, de a modern haderőben a nők szerepe már rég nem mellékszál. A Magyar Honvédségben egyre több nő szolgál tartalékosként, kiképzőként, vagy akár tiszti beosztásban is. Ők önként jelentkeznek, és sokan közülük ugyanolyan rangban, felelősséggel és tisztelettel dolgoznak, mint férfi társaik. A 21. században a háború képe – és vele a hadsereg összetétele – már messze nem az, ami a nagyszüleink idejében volt.
Miért kerül mégis elő újra és újra ez a téma?
Mert a félelem működik. A háború szó mindenkit megérint, és egy olyan világban, ahol a hírek másnapra elavulnak, a „65 éves korig behívható minden férfi” típusú mondatok gyorsan terjednek. A magyar katonai rendszer ma önkéntes, jogilag szigorúan szabályozott, és csak a legvégső esetben kapcsolná be azokat a tartalékokat, amikről mostanában annyi szó esik.
A törvény tehát nem ijesztgetés, hanem biztosíték. Egy papíron létező, de nagyon távoli forgatókönyv. És ha valamiért mégis sor kerülne rá, valószínűleg előbb hívnák be a programozókat és a drónpilótákat, mint a nagypapákat.
