Az Adriai-tenger a nyaralások, jachtok és tengerparti sörök békés birodalma. Olyan hely, ahol a legnagyobb izgalmat általában az jelenti, ha a szomszéd parton jobban sül a tintahal. De aztán valaki mindig előhozza a kérdést, amit minden tengerparti beszélgetésnél valaki megkérdez: „Te, amúgy vannak itt cápák?”
Nos, a válasz: igen, vannak. De nem úgy.
A tenger mélyén élők, akikről senki sem beszél
Az Adria valójában egy „élő” tenger – több száz halfaj, rák, delfin és cápa otthona. A legtöbbjük kicsi, félénk, és egyáltalán nem veszélyes. Az Adria vizei hűvösebbek, sekélyebbek és zártabbak, mint például az Atlanti-óceáné, ezért a nagy, „filmes” cápák – mint a fehér cápa vagy a tigriscápa – ritkán vetődnek erre.
De teljesen kizárni nem lehet őket. Elvégre a tenger nem ismer határokat, és néha egy-egy vándorló példány erre tévedhet. A történelemben előfordult néhány dokumentált eset: a 20. század elején és közepén például több fehércápa is felbukkant az Adria déli részén, leginkább a horvát és montenegrói partoknál. Egy 1974-es dalmáciai halászattörténet szerint még egy kisebb példányt is kifogtak, amit aztán a helyiek jóízűen megettek – mert hát, egy tengerparti faluban semmi sem vész kárba.
Balesetek = inkább csak legendák
A horvát, olasz és szlovén tengeri hatóságok feljegyzései szerint az elmúlt több mint száz évben alig néhány olyan eset történt, ahol cápa és ember találkozása sérüléssel végződött. Az utolsó komolyabb támadást 2008-ban jegyezték fel a Vis sziget közelében, amikor egy búvárt megharapott egy valószínűleg vándorló fehér cápa. A férfi túlélte, és a történet hamar legenda lett – főleg azért, mert addigra már generációk nőttek fel úgy, hogy a cápákat csak a mozivásznon látták.
A valóság az, hogy az Adrián több esélyed van leégni a napon vagy rálépni egy sörösüveg-kupakra, mint hogy egy cápa egyáltalán rád nézzen. A legtöbb faj ugyanis vagy apró, vagy a tenger fenekén él, messze a fürdőzőktől.
Az Adria „mindennapi” cápái
Ha tudnád, hány cápát láttál már anélkül, hogy észrevetted volna… Az Adria halászai gyakran fognak ki, macskacápát, sima rájaféléket (a cápák uncsitesói) vagy tengeri angolnákat – ezek a fajok teljesen ártalmatlanok az emberre, és sok közülük a halpiacokon is feltűnik, mert grillezve imádjuk őket!
Ha az ember tudná, hogy ezek a „rettegett” lények valójában békésen élnek a víz mélyén, valószínűleg nem nézne gyanakodva minden hullámra.
A valóság sokkal békésebb, mint a legenda
Az Adria nem az a tenger, ahol Spielberg forgatna. Nincsenek fenyegető uszonyok a horizonton, és senki sem fúj riadót a strandon. De a mélyben ott úszkálnak azok az ősi lények, akik sokkal régebben élnek itt, mint bármelyikünk.
És talán ettől szép ez a tenger: hogy még mindig rejteget titkokat. A cápák nem ellenségek, hanem a természet egyensúlyának őrei. Mi pedig csak vendégek vagyunk az ő világukban – néha kíváncsian, néha félve, de mindig lenyűgözve.
