Hazánkban sajnos rengeteg a gazdátlan kutya, akik (szerencsés esetben) menhelyre kerülnek, ahonnan később egy szerető gazdi befogadja őket. Az örökbefogadás adott esetben szó szerint megmentheti az állat életét – hiszen így megmenekül az altatástól – emellett egy teljesen új világot hoz el számára.
De mégis mire gondolhat egy eb, miután végre otthonra talált? Nos, természetesen ezt nem tudjuk pontosan, de némi fantáziával azért el tudjuk képzelni.
“Mennyi finom falat!”
“Még emlékszem, hogy a menhelyen nem volt igazán jó a koszt. Néha kaptunk nyers csirkehúst, vagy valami ízetlen tápot, de mindegyik csak arra volt jó, hogy ideiglenesen csillapítsa a gyomrom korgását.
Mióta viszont új gazdim van, azóta minden nap a Petgurutól vásárolt finom Panzi táp kerül a tálamba, aminek az ízét össze sem lehet hasonlítani a korábbi eleségekkel! Ezek a szemecskék ugyanis nagyon ínycsiklandóak, szinte pillanatok alatt be is falom az egészet, és még az edényt is tisztára nyalogatom.
Nem tudom, hogy van-e összefüggés, de mióta ezt eszem, a bundám selymesebb, a közérzetem jobb, szinte kicsattanok az energiától, és már a pocakom sem szokott fájni evés után. Vajon a menhelyen miért nem kaphattunk ilyen finom eleséget? Hisz hozzám hasonlóan minden kutyának kijárna az, hogy tápláló és ízletes eledelt kapjon.
Ráadásul éheznem sem kell már: a gazdi reggel és este is megetet, így nem szűkölködöm az ennivalóban. A tálam mellett pedig egy másik edényben mindig van friss víz, így a szomjamat is kedvemre csillapíthatom.
Hosszú évekig csak remélni mertem, hogy egyszer nekem is jut majd szerető otthon és finom étel. Úgy tűnik a kutyák gondviselője odafenn meghallgatott, hiszen teljesült a vágyam, és most végre boldog vagyok!”
“Az otthon kényelme”
Az állatotthonban mind kennelekben éltünk, amik pici, rácsos “kalitkák” voltak. Innen csak akkor mehettünk ki, amikor elvittek minket sétálni. A fekhelyem mindössze egy régi pokróc volt, és a hideg éjjeleken sokszor nagyon fáztam.
Szerencsére ez már csak rossz emlék. Most egy gyönyörű házban élek, ahol kint szép kert van sok zöld fűvel, odabenn pedig kényelmes bútorok, és kellemes meleg.
Képzeljétek, még saját ágyikót is kaptam, ami pihe-puha és csak az enyém! No persze nem csak itt szoktam időzni, olykor a kanapéra telepszem és a fejem a gazdi ölébe hajtom, aki addig vakargatja a fülem tövét, amíg álomba nem szenderülök.”
“Mi az a szeretet?”
Erre a kérdésre pár hónappal ezelőttig nem tudtam volna választ adni, hisz fogalmam sem volt róla. A menhelyen bár kedvesek voltak a gondozók, de mégsem éreztem azt, hogy különlegesnek tartanának és törődnének velem.
A gazdáim azonban minden nap éreztetik velem, hogy családtagként tekintenek rám. És itt most nemcsak arra gondolok, hogy finom kutyaeledelt kapok és gyakran simogatnak, hanem a viselkedésükön is azt érzem, hogy szeretnek engem és fontos vagyok nekik. Most már végre én is tudom, hogy milyen az, amikor egy kutya igazi otthonra talál.”
