Valami furcsa történik a gyűjtői piacon: apró, kicsit ijesztő, mégis elképesztően cuki figurák hódítják meg az internetet, és az emberek hajlandók akár egy kisebb autó árát kifizetni értük. Igen, ez a Labubu-őrület, amely már régen túlnőtt a TikTok-trend kategórián, és mára egy újfajta, globális kulturális jelenség lett. Ha pedig valami ennyire népszerű, törvényszerűen megjelenik a sötét oldala is: a hamisítványok. A Lafufu, a Labubu kis pösze unokatestvére, már a legnagyobb piactereken is felbukkant, és úgy csinál, mintha jogosan ülne a trendek első sorában. A probléma csak az, hogy a valódi Labubu élményt még köszönőviszonyban sem tudja hozni.
A gyűjtők világában az apró különbségek óriási mozdulatokkal kukázhatják a befektetésedet vagy épp megsokszorozhatják. Ez nem egyszerűen egy játékfigura története – sokkal inkább egy új ikon születése, ahol a minőség, a részletek és a művészi szándék mind számítanak. A Labubu nem csak egy figura; stílus, státusz, kultusz, és sokaknak gyermeki öröm egy felnőtt világban. A Lafufu pedig… nos, ő legfeljebb a „húzzuk ki a vonalakat, úgyis mindegy” kategória rossz emléke a polcon.
Az élmény az első pillanattól kezdődik: a doboz is műalkotás
Egy eredeti Labubu kicsomagolása olyan, mintha egy miniatűr kortárs műtárgyat bontanál ki. A textúrált, matt felület, a finoman megcsillanó grafikák, a precíz nyomat és a QR-kód, amely visszavezet a hivatalos Pop Mart oldalára – minden részlet azt üzeni: itt valami különleges lapul. Egyfajta luxusélmény, amitől kicsit te is úgy érzed magad, mint aki benne van a titkos körben.
A Lafufu ehhez képest inkább egy „szerettük volna, de nem sikerült” projekt benyomását kelti. Fényes papír, bizonytalan betűtípus, nyomtatás, ami már messziről sejteti, hogy a minőségellenőrzés ezen a gyártósoron valószínűleg kávészüneten volt. Ha egy doboz már első ránézésre „olcsó kuponos rendelés” hangulatot áraszt, ott sok jóra nem számíthatsz a tartalmat illetően sem.
A részletekben rejlik a varázs – vagy a csalódás
Az eredeti Labubu annyira részletgazdag, hogy még a szigorúbb művészeti kritikusok is elidőznek a vonalakon. A kilenc fog tökéletesen áll, a festés átmenetei finomak, a végtagok aránya harmonikus, a forma pedig pontosan ott groteszk, ahol kell – attól a fajta módon, amitől szintén kicsit beleszeretsz. Megragad, mert van karaktere. Mesél. Van benne szándék.
A Lafufu ezzel szemben olyan, mintha valaki egy rossz fotó alapján próbálta volna emlékezetből újrarajzolni. Fogakból vagy túl sok van, vagy feltűnően hiányzik egy-kettő; a festék néhol elkenődik, mint egy rosszul sikerült buli utáni smink; és a fej állása néha olyan, mintha valaki félig letekert kupakként próbálná visszacsavarni. A részletek hiánya nem csak esztétikai kérdés – elárulja, hogy a gyártás nem a rajongásból, hanem a gyors haszonszerzésből indult ki.
Művészet kontra pösze másolat
A Labubu nem egyszerű játék: karakter, történet, stílus, művészi vízió áll mögötte. Kasing Lung hongkongi illusztrátor álmodta meg, és minden sorozat saját univerzummal bír. Aki Labubut gyűjt, az nemcsak figurát vesz, hanem élményt, világot, sőt, bizonyos értelemben egy művész személyes univerzumából kap egy darabot.
A Lafufu ezzel szemben olyan, mint amikor valaki úgy akar fanfictiont írni, hogy a könyvet nem olvasta, a filmeket nem látta, maximum egyszer elsétált a könyvesbolt fantasy polca mellett. Lehet, hogy a forma hasonlít, de hiányzik belőle az a zsigeri kisugárzás, amitől a Labubu több mint figura: személyiség.
A gyűjtés nem csak játék – befektetés is
A limitált szériás Labubu figurák értéke az idő múlásával sokszorosára nőhet. Volt már olyan példány, amely 150 000 dollárig jutott aukción. Ez nem puszta rajongás: ez kulturális tőke, gyűjtői szenvedély és gazdasági realitás találkozása. Minden darab lehet esély egy jövőbeli kincsre.
A Lafufu viszont a polcon marad egy olcsó műanyag tárgyként – nincs mögötte értéknövekedési potenciál, nincs közösségi hype, nincs történet. Mint egy kerti törpe, amelyik még csak nem is olyan vicces, mint amennyire szeretne lenni.
Biztonság, hitelesség, státusz
Az újabb Labubuk UV-hitelesítő jelet kaptak a jobb lábukra – mint egy titkos tetoválás, amit csak a beavatottak ismernek fel. Ezt a részletet lemásolni nem egyszerű, és a hamisítók gyakran el is rontják. Előfordul, hogy fluoreszkáló festékkel próbálkoznak, de messziről látszik, hogy nem ugyanaz. Ez a jel nemcsak presztízs: a biztonság garanciája is. A hamis figurák gyártásánál ugyanis nem feltétlenül foglalkoznak toxikológiai szabványokkal. Az olcsó anyagok nem csak csalódást okozhatnak – akár veszélyesek is lehetnek.
A zsákbamacska élménye – ahol a vágy és a szerencse találkozik
Az eredeti Labubu egyik legizgalmasabb eleme, hogy sosem tudod, mit kapsz. A blind box rendszerben minden doboz egy reménycsomag. Ez a várakozás, a szerencse és a meglepetés öröme teszi igazán különlegessé az élményt. A kibontás pillanata mindig egy apró adrenalinlöket – hátha egy ritkaság landol a kezedben.
A Lafufu viszont megmutatja a lapjait már a dobozon. Nincs titok, nincs feszültség, nincs játék. Csak egy figura, ami ott van, mert ott van. Ez nem gyűjtői élmény – legfeljebb vásárlás.
Miért fontos felismerni a különbséget?
Nem csak a pénzről van szó. A Labubu köré egy kreatív, szenvedélyes közösség épült. A hamisítványok nemcsak a gyűjtők pénztárcáját tépázzák meg, hanem ezt az élményt, ezt a kultúrát is felhígítják. Ha valódi Labubut veszel, egy művész munkáját tiszteled meg, és egy globális kreatív közösséghez kapcsolódsz. Ha Lafufura fizetsz, akkor egy olyan ipart támogatod, amely a lopott ötletekre épül.
