Aki valaha repült, biztosan ismeri azt a pillanatot, amikor a repülőgép hirtelen beleremeg, az üdítő kicsit megmozdul, és a pilóta nyugodt hangon csak ennyit mond: „Kisebb turbulenciába kerültünk.” A kabinban ilyenkor egyszerre lesz csend és feszültség, mert bár tudjuk, hogy nem veszélyes, mégis ösztönösen megijedünk. Pedig a turbulencia a repülés legtermészetesebb jelenségei közé tartozik – olyan, mint az úton egy kisebb kátyú, csak épp a levegőben.
A levegő is „hullámzik”
A turbulencia lényege, hogy a repülő olyan légrétegekbe kerül, ahol a levegő mozgása hirtelen megváltozik. Ez lehet függőleges vagy vízszintes irányú, gyorsabb vagy lassabb légáramlat, ami megrázza a gépet. Ilyen áramlatok születhetnek például hegységek közelében, zivatarfelhők körül, de néha teljesen derült égen is előfordulnak – ezt hívják tiszta légterű turbulenciának.
A légkör sosem mozdulatlan, és ahogy a repülő keresztülhalad rajta, a különböző hőmérsékletű és sebességű levegőrétegek „összevesznek” egy pillanatra. A gép erre reagál azzal a bizonyos rázkódással, amit mi odabent érzünk.
Veszélyes ez egyáltalán?
A legtöbb turbulencia teljesen ártalmatlan. A modern repülőgépek úgy vannak megtervezve, hogy a levegő mozgásaiból adódó erőhatásokat jóval meghaladják. Egy enyhe rázkódás tehát nem több, mint egy kisebb rezdülés a szélben – a gép szerkezete, a szárnyak és a hajtóművek mind kibírják.
A pilóták ráadásul már indulás előtt megkapják a várható időjárási adatokat, és a légi irányítás is folyamatosan figyeli a légmozgásokat. Ha erősebb zónát jeleznek előre, a gép gyakran kerülőútvonalon repül, vagy változtat a magasságon. Az utasok ebből legtöbbször csak annyit érzékelnek, hogy a kapitány jelzi: „Maradjanak bekötve, amíg elhagyjuk ezt a szakaszt.”
Miért érezzük mégis félelmetesnek?
A turbulencia leginkább azért hat ránk ijesztően, mert a testünk nem szokott hozzá az ilyen mozgáshoz. A látvány nem változik, a gép zárt, mi pedig ülünk egy helyben, miközben a testünk mégis azt érzékeli, hogy hirtelen elmozdul. Az agyunk pedig ezt a helyzetet a zuhanással azonosítja – még akkor is, ha valójában csak pár méternyi mozgásról van szó.
Aki hajlamos a repüléstől félni, annak a turbulencia az a pont, ahol a szívverés felgyorsul. Pedig a pilóták ilyenkor nem aggódnak – ők napi szinten repülnek ilyen körülmények között. Sokszor még a kávéjukat sem teszik le, amikor a gép kissé beleremeg a levegőbe.
Mi segíthet, ha izgulsz?
A legjobb, amit tehetsz, ha bekapcsolod az övet, hátradőlsz, és megpróbálsz a légzésedre figyelni. Ne feszítsd meg az izmaidat, inkább engedd el a kontrollt – a gép és a személyzet pontosan tudja, mit csinál. Ha segít, hallgass zenét, nézz filmet, vagy próbáld meg elterelni a figyelmed.
Érdemes tudni, hogy a turbulencia legtöbbször pár perc alatt véget ér. A repülés maga továbbra is a legbiztonságosabb közlekedési mód a világon, és statisztikailag jóval nagyobb eséllyel esünk el a konyhában, mint hogy bármilyen bajunk legyen a levegőben.
A levegő tánca
A turbulencia tehát nem ellenség, hanem a légkör természetes mozgása. A levegő nem látható, mégis él és áramlik, és amikor mi repülünk benne, csak részei vagyunk ennek a hatalmas rendszernek.
Szóval legközelebb, amikor a gép egy kicsit megremeg, ne szorítsd annyira a karfát. Gondolj arra, hogy épp most táncoltok a levegővel – és bár a ritmus néha kiszámíthatatlan, a vége mindig ugyanaz: biztonságban landolsz a földön.
