A 21. századi építészet egyik leglényegesebb kérdése, hogy mennyire tud gazdaságosan, költséghatékonyan üzemelni az épületünk. Az energiahatékony működés egyik alapköve pedig a megfelelő szigetelés. De nem mindegy, hogy milyen anyagból, milyen módszerrel és ki végzi el a szigetelést. Most azt nézzük meg, hogy mire figyeljünk, amikor a szigetelés kivitelezésére kerül sor.
Az épületek hőszigetelése látszólag pofonegyszerű történet, csak be kell csomagolni a házat, hogy csökkentsük a hőenergia távozását az épületből, illetve hogy a nyári hónapokban megakadályozzuk az otthonunk túlzott felmelegedését. De nem mindegy, hogy milyen anyagot használunk a szigeteléshez, mikor fogunk hozzá a munkálatokhoz és hogy melyik munkát kivel végeztetjük el. Haladjunk felülről lefelé, kezdjük a tetőszigeteléssel, majd a födémszigeteléssel, aztán a homlokzati, lábazati szigeteléssel, végül az aljzatszigeteléssel.
A tetőtér szigetelése elengedhetetlen, ha a padlást lakhatóvá akarjuk tenni. Aki járt már rosszul szigetelt tetőtéren, tudja, hogy ez egy nélkülözhetetlen lépés. Viszont a tetőtér szigetelésnél van néhány olyan hiba, amit gyakran elkövetnek azok, akik nem szakemberként nyúlnak a tetőhöz. Az egyik legjellemzőbb szigetelési hiba, hogy nem a megfelelő rétegrenddel dolgoznak és nem a megfelelő vastagságú szigetelőanyag kerül a tetőbe. A rossz rétegrend (pl. nem megfelelő fólia választása, légrés hiánya stb.) miatt könnyen bevizesedhet, rohadhat a faszerkezet, megnedvesedhet a szigetelőanyag, amitől elveszíti hőszigetelő tulajdonságát. És ha nem tettünk be elegendő vastagságú szigetelőanyagot? A tetőtér szigeteléséhez használt szigetelőanyagok közös jellemzője, hogy minél vastagabbak, annál jobban szigetelnek. Vagyis önmagunk ellen dolgozunk, ha nem tesszük be a megfelelő, előírt vastagságot, hiszen a várt célt csak úgy érhetjük el, ha legalább 25 centi vastag anyagot helyezünk el a tetőben. A tetőtér utólagos hőszigetelését a legcélszerűbb szakemberrel elvégezteni és ha gyors, hatékony szigetelést választunk, a fújható szigeteléssel járunk a legjobban. A szakemberek előzetesen feltárják a gipszkarton mögötti területet, hogy hol milyen állapotban van a régi szigetelés. A befújógép segítségével gipszkarton vagy lambéria megbontása nélkül is gyors és tiszta munka végezhető a tetőtérben, nincs felesleges hulladék és felfordulás. Néhány lyukat fúrnak a gipszkartonba, lambériába, azokon keresztül juttatják be a szigetelőanyagot, majd gletteléssel, festéssel eltüntetik ezeket a nyomokat. A leírásból is látható, hogy a tetőtér utólagos hőszigetelését bármilyen időjárás esetén elvégezhetjük, hiszen nem kell megbontani a héjazatot.
Födémszigetelésre akkor kell gondolnunk, ha nem tervezzük beépíteni a tetőteret. A födémen keresztül elképesztő mennyiségű hőenergia távozik a fűtési szezonban, és szigetelés híján rendkívüli módon fel tud melegedni a ház ezen a felületen keresztül.
A legtöbbször üveggyapotot vagy kőzetgyapotot használnak a padlásfödém szigetelésre. Vannak emellett más szigetelőanyagok is, amelyeket használhatunk. Más megoldást javasolnak a szakemberek a fa és betonfödémek esetén. Az egyes padlás típusok tulajdonságai meghatározzák azt, hogy milyen szigetelőanyagra essen a választásunk.
A fafödém egyik fő problémája, hogy sokkal érzékenyebb a nedvességre, mint a beton, a víz és a pára komoly ellenfél számára. Vagyis ha fafödémet szigetelünk, nagyon figyeljünk arra, hogy páraáteresztő anyagot válasszunk és a pára szabadon el tudjon távozni a szerkezetből. Arra is ügyelni kell, hogy a lakótér felől minél kevesebb pára jusson be, míg a padlástérben keletkező pára minél gyorsabban el tudjon távozni a szabadba. Szerencsére erre mind van megoldás, a tetőfólia felülről zárja a vizet, viszont kiengedi a párát. A fafödémeket pl. nem szabad hungarocellel szigetelni, mert annak kifejezetten rossz a páraáteresztő képessége, gyorsan benedvesedik, penészedik, gombásodik a fafödém. A betonfödém ezzel szemben (akár monolit, akár gerendás) a nedvességre nem annyira érzékeny, mint a fafödém, cserébe sokkal rosszabbul szigetel, mint a fafödémnek. Ha a tető nem zár megfelelően és bármilyen nedvesség bejuthat (pl. porhó), akkor javasolják a szakemberek a páraáteresztő, szélzáró tetőfólia felhelyezését. A födémszigetelést, padlás szigetelés előnye, hogy el tudjuk végezni az időjárástól függetlenül, vagyis nem kell megvárni hozzá a melegebb, stabilan +5 Celsius fok feletti hőmérsékletet, az se baj, ha esik, havazik, hiszen a tető ott van fölöttünk a szigetelési munka során. A tetőszigetelést is el lehet végezni időjárástól függetlenül, ha a padlástér felől megközelíthető a tető. Amennyiben a padlást, födémet szigeteljük, nem lesz szükség külön a tetőt is szigetelni.
A tetőszigetelés és a födémszigetelés egyik legkényelmesebb, gazdaságosabb és praktikusabb módszere a fújható szigetelés. Nem keletkezik hulladék, gyorsan és hatékonyan lehet vele dolgozni. A fújható szigetelést szokták a szakemberek javasolni a fafödémek és a komplexebb, sok cikk-cakkal tarkított, gépészeti csövekkel ellátott padlások esetében. És a tetőt is egyszerűbben lehet fújható ásványgyapottal szigetelni. Az egyszerű, monolit betonfödémet mi magunk is szigetelhetjük táblás kiszerelésű ásványgyapottal.
A homlokzaton és a nyílászárókon keresztül is jelentős mennyiségű meleg levegő tud eltávozni az épületből. Az energetikai felmérés után, ha nincs szigetelve a homlokzat, akkor ennek a műveletnek is nekiállhatunk. A homlokzat esetében nem szükséges kőzetgyapottal támadni, kivéve, ha vályogházat szigetelünk. A vályog ugyanis hajlamos magába szívni, majd kipárologtatni a nedvességet. A kőzetgyapotnak igen jó a páraáteresztő képessége, így a szakszerűen szigetelt vályogház továbbra is képes lesz lélegezni. Ha viszont nem vályog, hanem hagyományos tégla épülettel van dolgunk, mehet az eps/xps, vagyis a polisztirol vagyis a hungarocell szigetelés.
A homlokzati szigetelés esetében is rendkívül fontos a megfelelő vastagság! Nincs annak értelme, hogy 5 centis táblákat ragasszunk a falra, mert nem fogjuk elérni azt a hatékonysági szintet, ami már érezhető az épületen belül. A hagyományos (fehér) szigetelőanyagból mehet a 15 (északi oldalon akár 20) centis szigetelő, a szürke, grafit szigetelés drágább, viszont elég a vékonyabb szigetelőanyag. Mindenképp egyeztessünk szakemberrel, akkor is, ha magunk kívánjuk elvégezni a kivitelezést. A homlokzati szigetelésnél a megfelelő vastagság mellett az is lényeges, hogy ne maradjanak rések a szigetelt felületen, ne használjunk kétes minőségű, nem megfelelő vastagságú szigetelőanyagot buhera céljából, mert könnyen hőhídakat alakíthatunk ki. A nem megfelelő vastagsággal amúgy az is a baj, hogy ha mondjuk feltettük az 5 centis szigetelőt, ám nem érjük le a kívánt hőenergia-fogyasztás csökkentést, hívhatjuk ki újra a kivitelező céget (vagy állhatunk neki saját magunk újra), és munkadíjban vagy befektetett munkában ráköltjük kb. még egyszer ugyanazt az összeget a házra.
A homlokzati szigetelés esetében a munkafolyamat során több alkalommal szükség lesz vizes technológia alkalmazására. A ragasztás és a festés is vizet igényel, viszont ahhoz, hogy a felület megkapja végső formáját és esztétikáját, a víznek el is kell távoznia. Erre szokták azt mondani az építőiparban, hogy 5 celsius fok alatti hőmérséklet esetén nem lehet ezeket a munkákat elvégezni.
