A gasztrofilmeknek különleges varázsuk van a mozi világában. Ezek a történetek a konyha illatával kezdődnek, és a gasztronómia, a szenvedély meg a művészet határán mozognak. Megmutatják, hogyan lesz egy egyszerű fogásból érzelem, emlék, vagy éppen egy életre szóló kapcsolat. Az étel itt nemcsak látványos díszlet, hanem maga a történet lelke.
Mit nevezünk gasztrofilmnek?
Gasztrofilmnek azokat az alkotásokat hívjuk, ahol az ételek, a főzés vagy a konyhai élet nem csak mellékszereplők. Itt a gőzölgő tál leves, a sercegő serpenyő vagy a közös vacsora az, ami előreviszi a történetet és összeköti az embereket.
És hogy miért szeretjük annyira ezeket a filmeket? Talán azért, mert az evés mindenki életének része – közös, mégis személyes élmény. Egy falat kenyér is képes felidézni gyerekkori emlékeket, vagy új érzelmeket ébreszteni. A gasztrofilmekben az étel nemcsak étel: a szeretet, az alkotás és az emberi kapcsolatok nyelve.
Miért tudunk beleszerelmesedni egy gasztrofilmbe?
Az étkezés, mint rituálé, amely összehozza a családokat és barátokat. Gondoljunk csak a nagy, közös asztalok körül zajló jelenetekre, amelyek a melegség és az összetartozás érzését közvetítik.
A főzés a filmekben gyakran az önmegvalósítás, az újrakezdés vagy a szenvedély kifejezésének eszköze. Ráadásul betekintést nyújtanak az éttermek világába, ahol a konyhák nyüzsgő, mégis művészi színterei a bennfentesség érzetét keltik.
Ikonikus gasztrofilmek
Ezt a négyet még akkor is mindenkinek ajánljuk, ha rossz szóviccel élve, még nem „kebelezett be” a gasztrofilmek kultúrája.
Julie & Julia (2009)
Egy szívmelengető és inspiráló film, amely a főzésen keresztül mutatja meg, hogyan találhatja meg két nő a saját hangját és szenvedélyét.
Az egyik szálon Julia Child (Meryl Streep zseniális alakításában) a francia konyha titkait fedezi fel és írja meg legendás szakácskönyvét, míg a másikon Julie (Amy Adams) elhatározza, hogy egy év alatt elkészíti a könyv mind a 524 receptjét, és blogot ír róla.
A film egyszerre szól a kitartásról, az önazonosságról és arról, hogy a főzés sokkal több lehet egyszerű mindennapi rutinnál – lehet út önmagunkhoz.
Chef (2014)
Könnyed, mégis mélyen emberi film, ami azt mutatja meg, hogy néha a legnagyobb kudarcaink vezetnek el a legjobb döntéseinkhez. Carl Casper (Jon Favreau) tehetséges séfként belefárad a korlátok közé szorított éttermi életbe, és mindent hátrahagyva egy ételkocsiból kezdi újra, hogy azt főzhesse, amit igazán szeret.
Miközben bejárja Amerikát, nemcsak a gasztronómiai szenvedélyét találja meg újra, hanem a fiával és önmagával is újra kapcsolatba kerül. A film tele van zenével, humorral, ízekkel és jókedvvel – igazi feel-good történet az újrakezdés öröméről.
Ratatouille (2007)
A L’ecsó (Ratatouille) egy bájos és inspiráló animációs film, amely a legváratlanabb hősön keresztül mesél a tehetségről és a szenvedély erejéről. Főszereplője Remy, a patkány, aki nem hajlandó beletörődni abba, hogy származása miatt soha nem lehet séf.
Amikor összeakad egy ügyetlen fiatal konyhai segéddel, különös, de működő párost alkotnak, és együtt bebizonyítják, hogy a főzés nem rang vagy státusz kérdése, hanem szívből jövő művészet. A film egyszerre szórakoztató és megható, tele humorral, illatokkal és azzal az üzenettel, hogy az álmainkról soha nem szabad lemondani – még akkor sem, ha patkányok vagyunk Párizsban.
Burnt (Ételművész, 2015)
Az alkotás egy szenvedélyes és nyers betekintés a fine dining világába, ahol a tehetség önmagában nem elég – a sikerhez fegyelem, kitartás és belső béke is kell.
Adam Jones (Bradley Cooper) egykor ünnepelt séf volt, akit saját egoja és függőségei taszítottak mélyre. Most azonban újra a csúcsra akar jutni, és megszerezni a hőn áhított Michelin-csillagot.
A film a gasztronómia perfekcionizmusáról, az önpusztító zsenialitásról és a második esélyek erejéről szól. Intenzív, látványos és ízig-vérig emberi történet arról, hogy a konyhában – akárcsak az életben – a hibákból is lehet mestermű.
Több, mint étel és főzés
A gasztrofilmek története szorosan összefonódik a film és az étkezés közös, érzéki élményével. Bár az étel már a korai némafilmekben is feltűnt – gondoljunk csak Chaplin legendás kenyérzsemle-táncára A Gold Rush (1925) című filmben –, a gasztronómiát központi témaként feldolgozó mozik csak jóval később, a 20. század második felében kezdtek igazán kibontakozni.
Sokan az 1980-as évek elejére teszik a gasztrofilmek születését, amikor megjelent az olasz Az étkezés vége (La grande bouffe, 1973) vagy a dán Babetta lakomája (Babette’s Feast, 1987), amelyet sokan az első „klasszikus” gasztrofilmnek tartanak. Ezek az alkotások már nemcsak az étel látványára építettek, hanem a főzés, a közös étkezés és az emberi lélek kapcsolatát állították középpontba.
A ’90-es évektől a gasztrofilm önálló műfajjá nőtte ki magát: megjelentek a séfek hivatásáról, a konyhák világáról és az ételhez fűződő személyes viszonyokról szóló történetek.
Top 20 gasztrofilm – szerintünk:
- Az ételművész (Burnt, 2015)
- Olasz módra (Big Night, 1996)
- A séf (Chef, 2014)
- Csokoládé (Chocolat, 2000)
- Babette lakomája (Babette’s Feast, 1987)
- Cseng mester konyhája (Master Cheng, 2019)
- Szakács a javából (Cook Up a Storm, 2017)
- Az élet ízei (The Hundred-Foot Journey, 2014)
- Julie & Julia – Két nő, egy recept (Julie & Julia, 2009)
- Ezerízű szerelem (The Lunchbox, 2013)
- Terítéken a nő (Woman on Top, 2000)
- A szerelem konyhája (Love’s Kitchen, 2011)
- Mystic Pizza (1988)
- Asztal két főre (Tasting Menu, 2013)
- Sülve-főve (No Reservations, 2007)
- Soul Kitchen (2009)
- A szerelem sava-borsa (Foodie Love, 2019)
- Szárnyát vagy a combját? (The Wing or the Thigh, 1976)
- A szerelmes szakács 1001 receptje (The Chef’s Wife, 2014)
- A sushi árnyékos oldalán (East Side Sushi, 2014)
