Ha valaki azt mondja, hogy a vonatozás a múlté, az biztosan nem ült még éjszakai járaton. Van abban valami mágikus, amikor a város fényei lassan eltűnnek, a vonat megindul, a kerekek monoton ritmusban kattognak, és te a takaró alatt, egy ugyan szűk, de meghitt fülkében lassan elalszol. A repülők kora után Európa újra felfedezi a síneket, és Budapest ennek a reneszánsznak az egyik csillogó pontja lett.
Az elmúlt években a hálókocsis utazás szó szerint visszatért a térképre. Már nem csak nosztalgikus álmodozóknak való, hanem egyre több fiatal, környezettudatos utazó választja. Nem a sebességért, hanem a hangulatért. Nem a célig, hanem az útért. És kevés dologban van annyi báj, mint amikor este Budapesten felszállsz, és reggel már egy másik országban iszod a kávédat.
A legnépszerűbb irány a klasszikus bécsi útvonal: a Nightjet járatai innen ágaznak tovább szerteszét Európába. Aki Zürich felé veszi az irányt, annak a hajnal már az Alpok hófödte csúcsait mutatja, miközben a vonat elegánsan siklik a völgyeken át. Aki inkább Berlinbe tart, az reggel a német főváros vasútállomásán ébred, ahol már az első pékség friss croissant-jának illata keveredik a reggeli mozdonyfüsttel.
De a varázs ott van a rövidebb távokban is. Egy prágai éjszakai út például olyan, mint egy kicsit elnyújtott álom: este még a Keleti pályaudvaron állsz, reggel pedig már a Moldva partján nézed a napfelkeltét. A kabin csendje, a sötét folyosó, a távoli fények mind hozzátesznek ahhoz a különös, melankolikus érzéshez, amit sem repülő, sem autó nem ad meg.
A MÁV-START és az ÖBB közös hálókocsis járatai mára újra felrajzolták Európa lassú, de varázslatos hálózatát. Innen, Budapestről ma már elérhető München, Velence, sőt, újra tervezés alatt van a Párizsig tartó viszonylat is. Az éjszakai vonatok új generációja már messze nem az, amit gyerekkorunkból ismerünk: csendes, légkondicionált kabinok, privát zuhanyzós fülkék, Wi-Fi, sőt, néha még frissen főzött reggeli is várja az utast.
És ez az egész valójában nemcsak közlekedés. Egy életérzés. Amikor a mozdony elindul, te egy pillanatra kiszakadsz az időből. Nincs rohanás, nincs biztonsági sor, csak az ablakon túl elsuhanó éjszaka és a tudat, hogy a világ most tényleg mozdul alattad. Az ember újra felfedezi, milyen az, amikor az utazás nem idegesítő logisztika, hanem maga az élmény.
A lassú utazás most újra trend lett, de a hálókocsiban mindig is megvolt ez a báj. Van benne valami, ami a régi Európát idézi – azt az időt, amikor a vasútállomásokon búcsúzkodtak a szerelmesek, és az utasok valóban útra keltek, nem csak elrepültek valahová. És bár a Nightjetek, Regiojetek és más európai társaságok modern, fenntartható járművekkel száguldanak, a hangulat mit sem változott.
Egy bécsi indulás után például a Salzburg felé tartó éjszakai járat gyakran tele van diákokkal, túrázókkal, párokkal és üzletemberekkel – különös keveréke azoknak, akik mind ugyanazért utaznak: hogy másnap egy új városban, egy új életdarabban ébredjenek. Az ablakon túl elsuhanó városok, a hajnali állomások félhomálya, a halk beszélgetések a folyosón mind részei ennek a lassú, romantikus filmnek, aminek te vagy a főszereplője.
Az utóbbi években ráadásul nemcsak Nyugat-Európa, hanem a Balkán felé is új hálókocsis útvonalakat terveznek. Split, Belgrád, sőt, Athén felé is folyamatban vannak fejlesztések. Ki tudja, pár év múlva talán újra lesz olyan járat, amely Budapestről indulva egyetlen éjszaka alatt a tenger illatához repít – csak éppen repülő nélkül.
