A legtöbb narcisztikus kapcsolat nem kiabálással indul. Az elején még minden pont olyan, amilyennek mindig is szerettél volna egy kapcsolatot: figyelem, rajongás, szenvedély. Aztán szinte észrevétlenül változik meg a hangnem. Egy-egy odavetett mondat, amit először csak furcsának érzel. Aztán már magadat hibáztatod, ha valami rosszul esik. A narcisztikus ember nem direkt rosszindulatú – inkább önmaga körül forog, és észre sem veszi, hogy közben másokat lassan leépít.
Az alábbi mondatok talán ismerősen csengenek. Ha igen, az még nem jelenti azt, hogy minden elveszett – de érdemes megállni egy pillanatra, és elgondolkodni, hogy vajon tényleg ez a szeretet, amit keresel.
„Ne vedd már ennyire komolyan, csak vicceltem.”
A kedvenc menekülőmondata annak, aki bánt, de nem akar felelősséget vállalni. A „vicc” ilyenkor nem humor, hanem pajzs. Ha te sírsz, ő nevet – és a végén még te kéred elnézést, hogy nem voltál elég laza.
„Túl érzékeny vagy.”
Egy klasszikus módja annak, hogy elbagatellizálja, amit érzel. Nem az számít, mit mondott, hanem hogy te miért reagálsz „túl”. Egy idő után elbizonytalanodsz, és elkezdesz hallgatni, nehogy megint túlzónak tűnj.
„Nem mondtam ilyet.”
Dehogynem. Csak ő már másképp emlékszik. A gázlángolás egyik legártalmasabb formája, amikor újraírja a múltat, és te lassan már magad is elbizonytalanodsz abban, mi történt valójában.
„Ha igazán szeretnél, nem kérdőjeleznéd meg, amit mondok.”
A szeretet itt már feltételes. Nem arról szól, hogy kölcsönös tisztelet van köztetek, hanem arról, hogy te akkor vagy jó, ha nem ellenkezel. Ez nem szerelem, hanem hatalomgyakorlás – csak rózsaszín papírba csomagolva.
„Csak nekem lehetsz őszinte, senki más nem értene meg úgy, mint én.”
Elsőre megható, de valójában csapda. A cél, hogy leválasszon a barátaidról, a családodról, és csak rá támaszkodj. A nárcisztikus ember számára a bizalom nem kötelék, hanem kontroll.
„Én csak jót akarok neked.”
Ez a mondat akkor jön elő, amikor valamit nagyon nem akarsz. Mert az ő „jó neked” valójában azt jelenti: „úgy csináld, ahogy én mondom”. Szép köntösbe bújtatott irányítás.
„Miért csinálsz ekkora ügyet ebből?”
Mert neked fontos. De ő nem fogja elismerni, mert azzal gyengének tűnne. Így inkább kicsinyíti a problémát, míg te már azon kapod magad, hogy a saját érzéseidet magyarázod, hátha végre megérti.
„Túl dramatikus vagy.”
Amikor végre megpróbálod elmondani, mi bánt, ő csak legyint. Ezzel nemcsak elhallgattat, hanem el is hiteti veled, hogy a te reakciód a probléma, nem az ő viselkedése.
„Senkinek nem leszel elég jó.”
Talán ez a legfájdalmasabb. Egy mondat, ami lassan belemar az önértékelésedbe. És ahogy egyre többször hallod, úgy kezded elhinni, hogy tényleg igaz. Pedig a cél nem az, hogy segítsen fejlődni – hanem hogy kicsinek láss magad mellette.
„Nélkülem úgysem boldogulnál.”
Ez a végső csapda. Mikor már sikerült elérnie, hogy függj tőle, jön a „megmentő” szerep. A nárcisztikus ember sosem enged el könnyen, mert a kontroll elvesztése számára vereség. De a valóság az, hogy nélküle valószínűleg először leszel igazán önmagad.
A felismerés az első lépés a szabadság
Nincs olyan mondat, ami egyik napról a másikra helyretesz egy bonyolult kapcsolatot. De van az a pillanat, amikor először meghallod, hogy valami nem stimmel. Onnan kezdve már nem ugyanaz az ember leszel. És ez nem gyengeség – ez az első jel, hogy lassan visszatalálsz önmagadhoz.
