A technológiai szektor mindig is a fejlődés szimbóluma volt: startupok, fiatal zsenik, lendület, kreativitás. De most mintha valami megakadt volna. Egyre kevesebb a gyakornok, a friss diplomás, a lelkes pályakezdő, és lassan ott tartunk, hogy a legnagyobb cégek sem tudják, honnan jön majd a következő generációs vezető.
A jelenségre a szakma már nevet is adott: vezetői vákuum. Nemcsak arról van szó, hogy eltűntek a gyakornoki programok, hanem arról is, hogy ezzel együtt megszakad az a természetes lánc, amelyen keresztül valaki a tanulóévekből eljut a döntéshozói szintig.
Gyakornokból sok lépcsőn át lett vezető – régen így működött
A technológiai iparágban sok vezető úgy kezdte, hogy kávét főzött, adatokat rendezett vagy kisebb projekteken segédkezett. A gyakornoki időszak nemcsak tanulásról szólt, hanem arról is, hogy az ember megértse a céges működést, a döntéshozatali logikát, és megtanuljon együtt dolgozni a különböző szintekkel.
Ez volt a „beugró”, a szakma alja, ami nélkül nem volt teteje sem. Most viszont egyre több helyen ez a belépő szint egyszerűen megszűnt. A gyakornoki pozíciókat leépítik, a belépési feltételeket szigorítják, és az automatizálás miatt sok feladatot már algoritmusok végeznek el – pont azokat, amiket korábban a kezdők.
Az automatizálás árnyoldala
A mesterséges intelligencia térnyerése hozott ugyan rengeteg előnyt, de közben felszámolt egy fontos tanulási lehetőséget is. Sok cég felismerte, hogy az adminisztratív, adatkezelési vagy alapkutatási feladatokat szoftverek is el tudják végezni – így a fiatal munkaerő helyett gépeket alkalmaznak. Ez olcsóbb, gyorsabb, kiszámíthatóbb, de hosszú távon hiányzik belőle egy dolog: az emberi fejlődés lehetősége.
Azok a feladatok, amiken egy gyakornok edződött, ma már nem léteznek. Nincs, aki „belenőjön” a munkába, aki hibázhat, kérdezhet, tanulhat. Az automatizálás ezzel gyakorlatilag levágta a szakmai pályák első lépcsőfokát.
A középszint hiánya
Ha nincsenek gyakornokok, akkor pár év múlva nem lesz középszintű (midlevel) szakember sem. Aki most belépne, öt év múlva már tapasztalt munkatárs lehetne, tíz év múlva pedig akár projektvezető. De ha ez az induló szakasz hiányzik, akkor a vállalat piramisa egyszerűen üregessé válik.
A csúcson maradnak a tapasztalt, idősebb szakemberek, alattuk viszont nem érkezik új réteg. A rendszer így nem tud megújulni, és előbb-utóbb az is kiderül, hogy nincs, aki átvegye a stafétát. Ez nemcsak emberi probléma, hanem stratégiai is: vezetők nőnek ki, de utánpótlás nélkül maradnak.
A techszigor lenne az ok?
A nagyvállalatok ma sokkal óvatosabbak, mint néhány éve. A gazdasági bizonytalanság, a leépítések, a piaci verseny mind arra ösztönzi őket, hogy csak a legfelkészültebbeket vegyék fel. A gyakornoki programokból ezért sok helyen „mini-felvételi rendszerek” lettek: a fiataloktól már nemcsak alapvető ismereteket várnak, hanem több éves tapasztalatot, nyelvtudást, programozási portfóliót, sőt, akár saját projekteket is.
Csakhogy ez ellentmond a gyakornoki lét lényegének. A gyakornok azért gyakornok, mert tanulni jött. Ha már belépéskor profi kell legyen, akkor hol marad a fejlődés tere?
A fiatalok kiszorulása
Sok fiatal ma úgy érzi, hogy a technológiai iparág, amely korábban nyitott és befogadó volt, most elzárkózik előlük. Az álláshirdetések túlnyomó része tapasztalt szakembereket keres, a gyakornoki helyek száma pedig drámaian csökkent. Az Egyesült Királyságban például több mint egymillió fiatal pályázott alig néhány tízezer helyre.
Nem csoda, ha sokan más szektorok felé fordulnak. Egyre többen választják a kreatív ipart, a marketinget, az egészségügyet vagy az oktatást – mert ott legalább van esély bejutni. A tech-szféra ezzel saját utánpótlását veszíti el, miközben a fiatalok egyre kevésbé érzik úgy, hogy szükség van rájuk a digitális gazdaságban.
A vezetői vákuum
Amikor a gyakornoki szint eltűnik, a vezetői szint is meginog. A legtöbb cégben a menedzserek és csapatvezetők nem „kívülről importált” emberek, hanem olyanok, akik belülről nőttek fel. Ők ismerik a céges kultúrát, értik a folyamatokat, tudják, kik a kulcsemberek, és képesek hidat képezni a felsővezetés és a dolgozók között.
Ha ez a réteg hiányzik, akkor a cég elveszíti a belső összetartó erejét. A külső menedzserek jönnek-mennek, de nem tudják, hogyan működik belülről a szervezet. Ezzel a döntéshozatal is bizonytalanabbá válik, és a hosszú távú stabilitás csorbul.
A vállalati kultúra is veszélyben
A gyakornokok nemcsak munkaerőt jelentenek, hanem kultúrahordozókat is. Ők azok, akik új szemléletet hoznak, kérdeznek, frissítenek, tanulnak, és közben megtanulják, hogyan működik a szervezet. Ha ők eltűnnek, akkor a céges tudás is fokozatosan elöregszik.
A mentorálás, a tapasztalatátadás, a „hogyan csináljuk itt” típusú belső tanulás eltűnésével a vállalat elveszíti az organikus fejlődését. Mindenki saját szigetén dolgozik, a közös tudás pedig elapad. Egy techcég innovációja viszont nemcsak a technológián múlik, hanem az emberein is.
A „profi belépő” modell csapdája
A jelenlegi helyzet egyik legnagyobb ellentmondása, hogy a cégek egyszerre szeretnének tapasztalt szakembereket és olcsó munkaerőt. A gyakornoki szint helyett bevezették a „junior, de már mindenhez ért” pozíciót, ami valójában senkinek sem jó: a fiatalnak túl nagy teher, a cégnek pedig nem valódi fejlődési befektetés.
Ezzel a rendszer épp azt veszíti el, ami korábban az ereje volt: a lehetőséget, hogy valaki a nulláról indulva valódi tapasztalatot szerezzen. Az a fajta lojalitás és vállalati kötődés, ami korábban kialakult, így szintén elhalványul.
Mi marad a végén?
A technológiai szektor most egy furcsa átmeneti állapotban van. Az innováció dübörög, a mesterséges intelligencia robbanásszerűen fejlődik, a tőke áramlik – de közben hiányzik az emberi láncszem, ami mindezt hosszú távon működtetni tudná.
A gyakornoki szint eltűnése nemcsak HR-probléma, hanem kulturális és gazdasági is. Az iparág elveszíti az utánpótlását, a fiatalok pedig elveszítik a belépési lehetőséget. A technológia ettől még fejlődik, de egyre kevesebb ember érzi úgy, hogy ennek része lehet.
A techvilág mindig is az új generációkra épített. Ha viszont nem lesz, aki bejöjjön, tanuljon és továbbvigye, amit az előző nemzedék felépített, akkor a legmodernebb algoritmus sem fogja pótolni azt, amit emberi úton lehetett megtanulni: a tapasztalatot, a kíváncsiságot és az egymástól tanulás örömét.
